Intermezzo

Íródott: 2011. jún 9 Kategória: Emberek Szerző: rosti 0 hozzászólás

…Olyan íráskényszerféle izém van. Nem tudom miért. Láttam néhány képet mostanság és kínos röhögés kapott el. Na jó, persze, hogy köze van Csobánkához, mert hát lássuk be, aki egyszer nyakig merült a trutyiban, azt nehéz lesikálni… )

…Nem t’om, kinek mi jut erről eszébe a fenti képről, de itt már többen ajánlottak számunkra előnyösnek tűnő „üzletet”, de valahogy nem jött be. Viszont nem is voltak ennyire őszinték az „ajánlattevők”. (A szöveget helyettesítsék be tetszés szerint, csak a “cserébe le se szarlak” és a “tönkreteszem” maradjon.) Ez a macska legalább egyenes… és csak olyat vállal, amit teljesíteni tud. Innentől rajtunk áll, hogy bevállaljuk-e szó nélkül, pl. itt oktattatjuk-e a gyerekeinket, Vagy lesz e nekünk dupla szemétdíjunk, elengedünk-e 30-40 milliónyi kötbért, égetünk-e hivatalos papírt az udvarunkon, kiosztjuk-e a bérmaradékot sunyiban, csinálnak-e nekünk „kommunikációs stratégiát”, meg vadvízi evezőspályát szélerőművel, döngetik-e a mellyüket, mint helyigumiRambo, esetleg szívatunk-e gyerekeket. Mert lássuk be, ezek megtörténtek, de ehhez képest ez a macska a tisztesség mintaképe. ) Sok ilyen macsekot Csobánkára! Ha ez a tiszta közélet feltétele, akkor ez a macska nagy király! Legalább nem árul pörkölt zsákbamacskát. Az mégiscsak macskannibalizmus lenne! ) Nekünk most született három kismacsek. Ha csak egy eljut a helyi “csúcsokra”, Csobánka fellendülhet. Egyébként… mélázó egerek martaléka, akik a macskákat szapulják. Persze messziről. … )

Nézzük a következőt : Íme két példa a közélet olajozott működésére…

…Nem is értem, hogy miért villantak be a mi nassssssszerű „projektjeink”. De hagyjuk a 450 milliónyi pályázati acsarkodást… Ki kit vezet meg, ugyan kérem… KI MIT CSINÁL! Na, ez már érdekesebb. Igazán a képek azért nem hitelesek, mert a „tejelő falu” nevű szereplő nem látszik rajtuk… Bár mindenki tudja… Talán mert laposkúsznak azok, akik az „én megmondottam…” brigád tagjaiként azt várják, hogy valaki kikaparja a gesztenyét és akkor talpra lehet szökkenni, mint jó nyilas partizán, aki már akkor is az igaz ügyé’ harcolt… otthon. Az a pár „fejbelőtt” izé a Duna partján, illetve a faluban a lakók csak csínytevés vót… van erről körlevél is, meg minden, a lényeg, hogy legyen út! Az óvodát meg szívassuk, akár háromszor is (ugyan azzal az indokkal) egymás után, mint jó Lúdas Matyi. Szerintem BIZTOSAN nincs közös szereplő a dolog mögött. Ez tény! Bár nem jött be a sunnyogás, így ovi legalább lesz. És ezt azok a szülők és nem „helyi érdekű” menedzsment garantálja, akik nem kötődnek érzelmi és nagyon meleg baráti szálakkal helyi oroszlánokhoz. Így kerül képbe az Állatkert.

..Erre legyen itt az a kép, mely a tiszta és emlékeinkben egészséges környezetben született. Mindig van, aki belecsinál a „fészekbe”. Vagy így, vagy úgy és jót röhög rajta. Nem gonoszságból. Másért. Emlékszem arra a jelenetre, amikor egy helyi szupermen egyetlen kérdése az volt egy máshol nyertes pályázat kapcsán az ebben alkalmazottként résztvevő ismerőséhez, hogy : „Ebből neked mennyi esik le?” És ekkor volt utoljára őszinte. Mit lehet kisíbolni bárhonnan. Kinek így, kinek úgy jár az „agya”. A barom az barom marad, a Gundelben is (vagy viheted bárhová), a normális meg nem csinál a fészekbe. Ezek a hódok legalább vállalják, amit csinálnak… Igaz, nem csobánkaiak… Mi meg isszuk a levét.