Doktor úr, tudna mondani valami pozitívat is?

Íródott: 2011. jún 7 Kategória: Emberek, Közügy Szerző: rosti 0 hozzászólás

…Ismerik a viccet? A kivizsgálás után az orvos sorolja a páciensnek : Kérem, a mája romokban. A veséje kikészült, a tüdeje vegetál, a szíve lepukkant, a… Közbeszól a páciens : Doktor úr, tudna mondani valami pozitívat is? Hát persze! Itt van rögtön ez az AIDS teszt….

…Szóval azért mondjunk valami pozitívat is, mert sok dolog azért valóban nyomasztó, de vannak kibuggyanó kis csírák, amik reményt adhatnak.

…Két dologról is szólnék. Először az ovi felújításáról. Két hónapja kétségekkel vágtunk bele, mert nem voltunk biztosak abban, hogy sikerül összerántani az embereket. De nem volt választás. Csinálni kellett, különben 120 gyerek issza a levét a pedagógusokkal, szülőkkel együtt. Az, hogy miként jutott idáig a dolog, egy külön misét érdemel. A lényeg, hogy mégis akad a faluban annyi ember, aki megértette a feladat fontosságát, elfogadta a helyzetet és jött és tolta és csinálta és véghezvitte. A faluhoz képest még kevés az a huszon egynehány ember, de látható, hogy mire képesek. A két főszervezőnek pedig külön köszönet, mert valóban nekik köszönhető, hogy a sok apró, dühítő és ostoba akadályt legyűrve előteremtették, kiverték a szükséges anyagokat azoktól, akik adminisztratíve a „túloldalon” tanyáztak. És néha otrombán viselkedtek. Azt azért meg kell jegyezni, hogy volt több képviselő is, aki nem érezte szükségét, hogy két hónap alatt meg méltóztassa tekinteni a dolog alakulását. De többen voltak azok, akik alkalmilag, de mégis jöttek és segítettek. A polgármester szinte mindig jött, sütött, főzött ránk. Egy idős úr a „kedvencem, aki a kora miatt segíteni nem tudott, de többször hozott üdítőket, ásványvizet. Neki kiemelt köszönet. Hiszen ilyen minimumot bárki megtehetett volna. De nem tett.

…Az óvónők vigyáztak a kölkökre hétvégén, a konyhás nénik meg degeszre tömtek minket étellel, itallal. Szülők is hoztak közös kaját, stb.. Úgy gondolom, hogy annak, aki részt vett a dologban, szép emlék marad, hiszen komolyat és maradandót alkottunk, nem is túl nagy erőfeszítéssel. A szakemberek is, a Hatóságok is mind-mind segítették a dolog létrejöttét és nem csak egy rutinmanővernek tartották.

…És nem kellett hozzá a „Vitassuk ki elvtársak, hogy mit, miért nem lehet, mert a hablatyblabla, brekk-brekk! Valamint elketyerevetyél a kiszaramér a bávatag. Mindazon által szerintem trotty!!! Neeeem! Prüttyenbatty-nyihaha rézenbörgenze snyoccc és mosom kezeimet! Azt a izéjét má’! Nyugalom elvt.., izé, szóval koncentráljunk a feladatra! Feladat? Milyen feladat? Attól elszoktunk, azt hittem, csak vitatkozni kell, mint rendesen!” Köszönjük, az ülést bezárjuk. ) Hál’ Istennek ezt megúsztuk! Így zavartalanul dolgozhattunk.

…A másik jó dolog a gyereknap 4.-én. A Kastélykertben volt és a gyerekek naggggyon élvezték! Volt minden, lovasíjászoktól hétpróbán át lángoson keresztül szalmábaugrálás, agyagozás, bodzaszörp és babgulyás, pörkölt, lufi, tombola, ajándékhegyek, stb, stb… Azt azonban elhatároztuk, hogy jövőre precízebben megszervezzük az egészet, mert volt némi kuszaság a programokban, így nem mindig volt biztos, hogy mikor, hol, milyen program lesz. De a helyszín ideális és a kastélyosok is nagyon szeretnék, hogy jövőre ugyanit legyen! Mi is, mert nagyon jó a hely! Azt meg kell említeni, hogy az Életvirága alapítványosok elképesztő időt, energiát fektettek a rendezvénybe, de így is kevesen voltak. Ha jövőre több a segítő kéz, akkor nem csak 2-3 embernek kell majd felállítania, összeszerelnie mindent a kertben. Itt is azonban az a legfontosabb, hogy aki tudott, tett hozzá a maga módján, hogy ez az esemény létrejöhessen! Például voltak szponzorok : Skanzen, V-8, Leányfalui strand, pomázi Hufi húsbolt, pomázi barkácsbolt, pomázi terményes, pomázi fatelep, Malibu pizzéria Csobánka (volt Jutka videotéka), egy anyuka szerzett ajándékjátékokat, egy másik felajánlott egy ékszert, stb..stb. De sokan csak hozzátették a munkájukat, idejüket, tudásukat. Így jött ez össze. És jó volt. Több síró kiskölköt lehetett látni, mert haza akarták már vinni a szülei…

…Nos, ezek azok a csírák, bimbók, amikből fejlödhet közösségi virág. De ezek még nagyon érzékenyek. Könnyen lehet otrombasággal, erőszakoskodással, oktondi gáncsoskodással kárt okozni bennük. Remélem, hogy nem sikerül és szépen, lassan, de a ”régiek” akarata ellenére mégis csak lehet majd közösségeket kovácsolni nálunk is. Akkor is, ha ez többeknek nem tetszik, akkor is, ha sokan finnyázva és lekicsinylően beszélnek erről. Nekik savanyú a szőlő…

Rostás Tibor