Három a gyermek

Három a gyermek

Íródott: 2011. márc 31 Kategória: Gyerekek, Közügy, Telizsák Szerző: rosti 4 hozzászólás

  Kérem tisztelettel, rekord született ! A csobánkai Petőfi Sándor Általános Iskolába három, azaz 3, illetve III gyermek jelentkezett az első osztályba. Dicséretes eredmény. A példátlan siker kovácsai elégedettek lehetnek az eredménnyel, hiszen a diákok így még kevésbé fogják zavarni a békésen elkóricáló tanárok nyugalmát, akikből jelenleg annyi van majdnem, mint diákból az egész iskolában. Az Önkormányzat, mint fenntartó természetesen fizet, mint a katonatisz. Például az önálló gazdálkodási jogkörű CsKM tartozásait a gyerekélelmezési cég felé. Megvolt az a pénz, de önálló hatáskörben eltapsikolták. Püff neki, majd kifizeti a falu a tervezetten felül azt a kis 7-8 milliót! Addig mi meg tanítunk, de rettenetesen.

  Ugye van olyan lehetőség (mellyel ésszerűsítendő a fenntartás horribilis költségeit), hogy a felső tagozatosokat szerződéssel egy másik iskola átvenné. Így a diákok levegőhöz és oktatáshoz jutnának végre, a falu meg nem dobálja a kútba a pénzt. Már voltak is bíztató jelek, mikor is az a drága és aranyos CsKM vezér, aki már az óvodásokat is el akarta egyszer zavarni a faluból, elkezdett levelezgetni a környék iskoláival és települési vezetőivel, oszt mindenhol megfúrta a szerződést. Gyönyörű rasszista szájízű, enyhény fenyegető tartalmú írásaiban védte a pozícióját és a linkre fizetett tanárokét. Legutóbb a III. kerületben sikerült már majdnem szerződésig eljutni, amikor is az egész brigád felkerekedett és a III. kerületi hivatalban szépen aláaknázták a készülőben lévő megállapodást. Mely szerint itt csudijó minden, remek dolguk van a gyerekekenek és senki nem akar eljönni ebből a nagyszerű iskolából. A kerület pedig -teljes joggal- azt mondta, hogy ilyen helyi perpatvarokba nem fog belemenni, így ugrott a szerződés. Minden marad a régiben, suli nincs, diák nincs, a pénz meg dől továbbra is a semmibe.

   Bár nem szívesen mondom, de ez már megint egy aljas zsarolás azok részéről, akik nulla teljesítménnyel gallyra vágták az iskolát és munka nélkül élősködnek a falu nyakán. Ha máshogy nem megy, szüntessük meg az egészet úgy, ahogy van és később, jövőre pedig indítsuk el újra. Az állam támogatja az újraindítást, nekünk pedig ezt a lenyúlós, szégyenletes teljesítményű iskolát nincs pénzünk fenntartani. Ez nem karitatív segélyszervezet lógos pedagógusoknak bizonyított botrányos eredményekkel és nulla koncepcióval a fejlődésért. Ez nem elfekvő a nyugdíjig. (A gyerekekről már rég nincs szó ebben az iskolában) Köszönet a CsKM létrehozóinak is a rossz döntésért, ami erre csak még egy lapáttal rátett.

 SZÓVAL IDEIGLENESEN SZŰNJÖN MEG AZ ISKOLA!

Rostás Tibor

• 

  Magyarné Tánczos Klára ápr 15 2011 - 08:19 Válasz

  Kedves Török Zsuzsa!
  Ha tudomásodra jutott, hogy olyan gyermeket nem írattak be az iskolába, aki betölti a 8. életévét 2011-ben, kérlek feltétlenül keress meg, mert ebben az esetben az óvodavezetőnek lépnie kell, ugyanis a Közoktatási törvény nem engedi, hogy ez megtörténhessen. De ezt mint pedagógus, Te is biztosan ugyanúgy tudod mint én.Várom információdat. Üdvözlettel Klári

• 

  Török Zsuzsanna ápr 14 2011 - 07:58 Válasz

  Tisztelt Olvasó! A “PLETYKA EGYESÜLET” hírei újra hazugságok, Jó lenne ha előbb érdeklődne a cikk írója az eddig beiratkozott gyermekek létszáma felől,és odaírná, hogy mindent ígérgetve lebeszélik a szülőket, hogy beiratkozzon az a gyermek aki 2011 decemberében betölti a 8 (nyolc) évét is.

  • 

    rosti ápr 14 2011 - 11:22 Válasz

    Kedves Török Zsuzsanna!
    Elárulná a létszámot? Én azóta 4 gyerekről tudok, így 33%-os javulást prognosztizálhatunk. Megnevezné a pletyka egyesület tagjait? Annyira szeretném tudni, kik azok az aljasok, akik az Önök munkáját minden erőfeszítésükkel rombolják.

    Rostás Tibor

• 

  tanári kar ápr 12 2011 - 10:33 Válasz

  Tisztelt Rostás Tibor!

  Az alábbiakban az iskolában tanító pedagógus kollégák észrevételeit foglalom „csokorba”, reagálva az ön rágalmaira.

  Én még csak két hónapja dolgozom itt fejlesztőként ebben a „rosszhírű” iskolában, és mondhatom le a kalappal az itt dolgozó pedagógusok előtt. Szégyenletes, hogy civilek ilyen hangnemben becsmérelhetik az itt dolgozók munkáját, amiről semmit nem tudnak. Én úgy gondolom, hogy itt egy társadalmi problémával állunk szemben, amit sokkal feljebbről kell megoldani, ezt a kormány is tudja, és el is várják tőlük, hogy dolgozzák ki a romastratégiát. Gusztustalan dolog ezt azokra „ráverni”, akik ennek az elszenvedői, hiszen pedagógus és gyerek egyaránt az. Hogy ez az iskola ennek ellenére is így működik, az csak a hivatásukat szerető pedagógusoknak köszönhető.
  Szomorúnak tartom, hogy a falu vezetése sem nyújt segítséget a pedagógusoknak, de még ha nem is segít, de legalább elismerné a munkájukat.

  Egervári Lilla

  Aki ilyen indulatos, az nem lehet sem objektív, sem elfogulatlan! A tartalmi részről annyit, hogy talán ellenőrizze az igazságtartalmát annak, amit leír. Hinni bármit lehet! A felelőtlen, indulatos írásával hozza helyre a kárt, amit tett! Vagy ez volt a szándéka? Akiben ilyen indulatok lakoznak, problémát okozhat nem csak másnak, hanem önmagának is!
  Várjuk iskolánkban!

  Peltzer Zsuzsanna

  Amikor „Rostás” cikkét néhány évvel ezelőtt elolvastam, az ott leírtak alapján minősítettem őt. Az én rostámon azonnal átesett és soha többet nem olvastam az írásait.

  Göblyösné Belos Zsófia

  Alaptalan rágalmazásnak tartom, amit ír az iskolánkról és tanárairól. Először is honnan tudja, hogy mi örülünk annak, hogy ilyen kevés tanuló iratkozott be? Ez köszönhető az ellenünk közzétett híreszteléseknek, ami alaptalan, mert senki nem jön a rágalmazók közül megnézni az itt folyó munkát. Minden kolléga szívvel-lélekkel tanít, de csak olyan alapanyagból lehet igazán jól dolgozni, aki alkalmas is rá. Azt, hogy mi élősködünk a falu nyakán, igenis cáfolom, a többiek és a magam nevében is, Itt sok kolléga füzetet, radírt, ceruzást, vonalzót vásárol saját pénzen diákjainak, (akik sokszor felszerelés nélkül jönnek iskolába), hogy tudjanak dolgozni. Azok a diákjaink versenyeket nyernek, akiket el lehet küldeni. A művészeti iskolában már második éve én veszem az anyagot (agyag, fonal, szövőszék, gyékény, gyöngy), hogy tudjak dolgozni velük. Nem kértem senkitől rá pénzt. Szívesen csinálom csak azért, hogy az arra alkalmas és tehetséges tanulókkal sikert érjünk el. Akkor hogy vesszük el a falutól a pénzt? – kérdezem én. Felháborító véleményt alkotni a tanárokról és vezetésről anélkül, hogy meggyőződnének róla. Rólunk csak úgy érzem, azok a szakemberek alkothatnak véleményt, akik belátogathatnak az óráinkra és értenek is hozzá.

  Kócs Imréné

  Tisztelt Olvasó!

  Aki ezt a szöveget elolvassa, egy rettenetes iskolát képzel maga elé. Már a sokadik vélemény egy olyan embertől, aki nem tudja, hol a bejárat az iskolába. Pár éve költözött ide és mindazt, amit leír a „Pletyka Egyesület” tagjaitól tudja. Már írt egy ugyanilyen véleményt egy óvoda-iskolai megbeszélésről, amin nem vett részt, (személy szerint rólam), több sértő szót használva. Akkor úgy gondoltam, hogy nem alacsonyodom le arra szintre, hogy egyáltalán válaszoljak, de ez már tűrhetetlen. Sok évig itt dolgoztam az iskolában és válaszolni tudok az érdeklődő olvasók számára név és cím szerint felsorolva, hogy minden gyermeknek szakma van a kezében, és a jelenben is dolgozik. Ezek az írások az iskola lejáratására íródnak. Amikor a falu vezetőségének is ez a célja, minden eszközt felhasználnak ellenünk.
  Elhiszem, hogy egy jól felszerelt, új bútorokkal ellátott iskola jól jön magán, vagy alapítványi iskolának. Örülünk, hogy új óvoda épül a faluba, de ezt a pályázatot nem nyerték volna meg, ha nem adja a CSKM az iskolában lévő halmozottan hátrányos helyzetű roma gyerekek létszámát, és azon a bizonyos szülői megbeszélésen négy roma anyuka vett részt, akik közül kettő rövidesen szülni fog. Miről beszél?!

  Török Zsuzsanna

  Remélem, mindenki számára világos, hogy egy ilyen vélemény legalább annyira minősíti a minősítőt, mint a minősítettet. Megértem szándékát, hiszen gyökértelen Csobánkán, és valahogy hasonló érzelmű és hasonlóan gondolkodó emberek társaságát keresi. Belátom, nem könnyű, hiszen Csobánkán is remélhetően több a jó szándékú, segíteni akaró ember, mint az Önhöz hasonlóan „gondolkodó” romboló ember. Ne legyen boldogtalan, van azért Önhöz hasonló is bőven. Biztosan meg fogja találni őket és akkor remekül lehet bandázgatni, malac, esetleg trágár megjegyzések mellett kritizálgatni, hogy más mit csinált és mit rontott el, vagy csinálhatott volna jobban. Mindig könnyebb kritizálni, mint csinálni valamit. Aki nem csinál semmit, az nehezebben hibázik is. Valóban meghökkentően kevés gyerek iratkozik be hozzánk, ezt a „sikert” azonban (ahogyan ezt ön írja) nem egyedül sikerült elérnünk. Sokan munkálkodtak ezen már régóta. Kár lenne elvitatni kitartó munkájuk eredményességét. Amikor ez elkezdődött, ön és családja még nem élt Csobánkán. A Hanfland telkesítése azért történt, mert a falu anyagi forrásai már akkor sem fedezték a kiadásokat. A telkek folyamatos eladása éveken keresztül pótolta a falu költségvetésében keletkező hiányokat, de sajnos a telkek elfogytak. Az iskolát (mivel sokba került) már akkor elkezdték pocskondiázni. Völgyes József akkori igazgató munkáját ellehetetlenítették. Szép lassan megkezdődött az iskolában a gyerekek számának csökkenése. A meg nem született gyerekeket ugye nem tudták beíratni. Először az egyházi iskolákba vitték el a vallásos családok a gyermekeiket. Szerintem ez teljesen normális dolog. A „Hanflandos” telkek kezdtek beépülni és a szép új házakban szaladgáló apróságok közül sajnos sose láttunk egyet sem. Valóban nem rendelkeztünk tornateremmel, a WC nem jó helyen volt, a felszereltségünk gyengébb volt, csak egy idegen nyelvet tudtunk tanítani, számítógépeink gyengék voltak. Érthető módon a tehetősebb szülők a többet kínáló iskolákba vitték tanulni a gyereküket. Ezt a tantestület is megértette, és megpróbáltuk szebbé, vonzóbbá tenni iskolánkat. Csobánka önkormányzata továbbra sem bővelkedett az anyagiak területén, ezért nem maradt más választás, mint pályázni kellett. Sorra nyertük a pályázatokat. Az iskola akkori vezetése írta és nyerte el a pályázatokat, a pedagógusok pedig végrehajtották a feladatokat. Rengeteget dolgoztunk, gyakran szombat vasárnap is és a nyári szabadságunk alatt is. Köszönetet akkor sem kaptunk, de legalább nyíltan nem pocskondiáztak minket. Az „Integrációs Bázisintézmény” cím megpályázása és elnyerése kezdetben jó ötletnek látszott. Sok pénzt reméltünk, amivel még vonzóbbá tehetjük az iskolánkat. Itt hibáztunk. Elindult egy olyan lavina, amit megállítani vagy nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett volna. Nekünk nem sikerült. Pedagógiai programunkba meghatározott feladataink mellett olyan ismereteket kellett tanítanunk, amit más iskolák nem tanítottak. Ilyen volt a cigány népismeret is, a beiratkozó gyerekek szüleinek gyerekeik beíratásakor alá kellett írni, hogy vállalják a cigány népismeret és egyéb pedagógiai programmal járó tananyagok tanulását. Ezzel együtt járt az is, hogy például a matematikát kevesebb óraszámban tanulják a gyerekeink, mint a környező iskolák többségében. Ezt sokan nem vállalták. Gyerekeink közül sokan küzdenek tanulási nehézséggel, ráadásul hátrányos, vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek családja sem tud segítséget adni nekik. Jelenleg erősen szegregálódott iskolánkban küzdünk a tanulásra motiválatlan, tanulási képességben sokszor gátolt, gyakran az iskolában meg sem jelenő, erősen hiányos felszerelésű, gyakran éhes, feszültségekkel teli, felnőttes családfenntartási (gyermekeszülési, stb.) problémákkal küzdő gyerekeinkkel, lehetőség szerint megpróbálva óvni, védeni, szeretni és tanítani őket. Sokszor elkeseredünk mi is, nagyon sok pedagógus jött és ment is, mert ebben az iskolában dolgozni, sosem volt könnyű. Anyagi juttatásaink messze elmaradtak a környékbeli iskolákhoz képest. A pénzt nem kifelé toljuk, hanem befelé: saját magunknak kell a fénymásolásokhoz szükséges papírtól a dekorációs anyagokig, a kísérletekhez szükséges felszerelésig mindent megvásárolnunk, de a gyerekek felszerelését is gyakran nekünk kell előteremteni (füzet, könyv, toll, szerkesztőeszközök stb.).
  Nem folytatom, hiszen a nehézségeink úgy tűnik, senkit nem érdekelnek. Valós problémáinkat soha senki nem kérdezte. Segítséget nagyon kevés embertől kaptunk, azoknak nagyon hálásak vagyunk. Amit ön csinál, az arra hasonlít, amikor egyesek a földön fekvő, sérült emberbe még egy jó nagyot rúgnak. Nem sportszerű, de az ilyen fogalmak manapság már nem divatosak. Nem hiszem, hogy ön, ha ezt elolvasta, sírdogálva egy sarokba bújna, vagy gyónni rohanna. Őszintén szólva gyanítom, egy kicsit sem érdeklik mások érzelmei. Csobánka falu, nem túl jól működik, de falu. Veszélyes dolog megsérteni az embereket, mert ezt nemcsak önnek nem felejtik el úgy 30-40 évig, de a gyerekeinek sem. Egy kis olcsó népszerűség megér ennyit? Ne fáradjon válasszal, úgysem olvasom el. Kizárólag kollégáim iránt érzett tiszteletem és szeretetem miatt írtam, amit írtam. Mit tehet bármiről az a kollégám, aki ebben az évben jött Csobánkára dolgozni? Sokan mentek el idén is, bizonyára azért, mert annyira jó üzlet Csobánkán tanítani. Ők legalább megpróbáltak tenni valamit. Szeretettel emlékezünk rájuk.