Köszönjük, majd értesítjük Önöket

Köszönjük, majd értesítjük Önöket

Íródott: 2011. ápr 14 Kategória: Emberek, Gyerekek, Közügy Szerző: rosti 2 hozzászólás

Derága Hölgykoszorú!

Végre „leereszkedett” hozzánk a “tanári kar”, evangélium. Válaszolnék a felvetett kérdésekre és reagálnék a családomat és a gyerekeimet ért fenyegetésre is, amit a levél aláírás nélküli szerzője tett irányomba. (Itt olvasható a csoda) Bár ahogy írták, nem érdekli őket a válasz. Sebaj, másokat igen. Hosszú lett, de pörgős. Akit érdekel, az elolvassa.

Az egyik szemem sír, a másik üveg, hogy klasszikusokat idézzek… Miért is? Merülhet fel a jogos kérdés. Először is, mert könyékig meghatódtam ezen a fantasztikus összetartáson, mellyel iskolánk PEDAGÓGUSAI meglepték kicsiny, rezedaszagú falunk oktatásra vágyó gyermeki és szülői közösségét. Ebből napnál világosabban is kifénylik, hogy mily otromba, sőt, mondhatni gonosz módon rágalmaztam a heroikusnak is csupán csak alapszinten nevezhető helyi oktatás erőfeszítéseit. De… van egy manósapkányi, vagy talán inkább hangyabokányi problémám, közvetlen az Önök által megvilágított, letaglózó igazság értelmezése előtt.

Bár ennek a „karöltve együtt előre” érzésnek CSAK az oktatás nem látta hasznát évek óta, a pozícióféltés valahogy mégis összerántotta Önöket. Másodsorban az a kérdés járja át izületeim összes zsinórját, hogy vajh tisztában vannak-é a funkciójukkal? Mert olybá tűnik, mintha némi szereptévesztésben tetszenének leledzeni, de igen erősen.

Szögezzük le, hogy az Önök munkája elsősorban SZOLGÁLAT, HIVATÁS, aztán bármi más. Akinek van papírja, még nem feltétlenül alkalmas a gyerekekkel való foglalkozásra. Ha Önök közül csak bármelyikőjük is leírja azt, hogy „…csak olyan alapanyagból lehet igazán jól dolgozni, aki alkalmas is rá.”, ezért nem tud érvényesülni, az most rögtön keressen méltó helyet zsenialitása kibontakoztatására. Nem hiszem, hogy ilyet elhivatott pedagógus leír. Márpedig leírták. Biztos kapkodnak érte az elit iskolák. Gondolom, hogy odament a szülőkhöz is és az arcukba mondta, hogy a maguk hülyegyereke miatt nem működik az iskola. Vagy mégsem mondta nekik? Nem értem. Pedig olyan, de olyan bátrak! Egyébiránt kényszerítette Önöket bárki arra, hogy tanárok legyenek, illetve arra, hogy Csobánkán tanítsanak? Mert ha nem, akkor nem értem a dolgot.

Mit tetszettek tanulni az egyetemen-főiskolán? Esetleg azt, hogy ha nem megy, akkor kenjük a gyerekekre? Maguk itt most Csobánka iskolásait lehülyézték. Persze meleg, barátságos és szeretetteljes nevelés címén, melynek megnyilvánulásaiban oly sokszor volt része a kéretlen hallgatónak utcán, iskolában. Mint például a „Pofa be”, vagy a „Kuss legyen…” kíséretű szeretettel teli párbeszédek. Vagy az artikulálatlan tanári üvöltözések az iskolában, persze nem tudván, hogy van tanú. Tudják, egy dologról el tetszenek feledkezni : a gyerekek és a szülők is beszélnek iskolán kívül. Bár félnek. A „meghívott szakember” meg valahogy nem találkozik ezekkel a jelenetekkel. Hiába, a „dolgos” hétköznapok felőrlik a küzdők erejét! Így pont akkor ordítanak, ha nincs itt a szakember. Ez persze véletlen.

No, de nézzük a megható írásokat, névvel. Szóval erősen bekezd egy pomázi hölgy két hónapos vaskos, csobánkai múlttal. Ebből kiviláglik : teljesen tisztában van  a helyi viszonyok, döntési és érvrendszerek évek alatti sokaságával, melyek hatása létrehozta ezt a mai „wellness-oktatást” itten minálunknál.. Amit persze csak a szülők nem díjaznak. (Tudják, ezek azok a „lények”, akiken VALÓBAN lemérhető egy iskola életképessége, ezek az emberek azok, akiken áll, avagy bukik egy iskola sikere, nem pedig a kimagyarázáson, vagy a szakértőn) Gusztustalanok a helyi szülők, lássuk be. Nem értékelik ezt az egész…izét. Hogyan is olvastam? „Szeretetteljes” oktatást. Valahogy nem díjazzák, ha az iskola igazgatója össze akarja írattatni az AKKORI törvény szerint nem kötelezően ellátandó gyerekeket, hogy elküldje őket a faluból. Majd hozzá is teszi, hogy a szülők legyenek hálásak, hogy ide járhat a kölkük oviba. A végtelen megrökönyödés mellett tán a dolog ostobasága a brutálisabb, hiszen a saját iskolája „alapanyagát” akarta eltakarítani a faluból. Akkor egy jogszabály mentette meg az óvodás gyerekeket a „szeretetteljes” iskolai gondoskodás tarkólövésétől. Gondolom, az itt lelkesen felbőszült tanári kar mind az öt jeles képviselője erősen bólogatott az óvodások ritkításának. Vállalják már be a főnökük egyéb döntéseit is és mondják ki : igenis ki kellett volna rúgni a faluból az óvodások felét! Úgy szeretetteli pedagógiailag!  Mert én szeretném, ha névvel kiállnának a falu elé és kijelentenék, hogy : Igen, felelős iskolapedagógusként egyetértünk azzal, hogy ki kellett volna rúgni a faluból az óvodások majdnem felét, akik az iskola tanulói lehettek volna! Aláírás, anyja neve, stb… Jajj de köszönjük!

Azt pedig nem értem kedves Lilla, hogy Ön a kormánytól várja a helyi viszonyok megoldását? Az Ön által favorizált „romastratégiával”? Mit gondol, hoznak fent valami rendeletet és minden a helyére kerül, mondjuk itt, Csobánkán? Kifejtené a saját „romastratégiai” elképzeléseit? Gondolom van. Önnek pedig semmi dolga, az Állam a felelős mindenért? Ez így nagyon gáz, már elnézését.

No, de nézzük tovább.

Indulat. Ahogy Peltzer Zsuzsanna írta. Ez egy érdekes dolog. Tudják, ebben az esetben kétféle ember van : az egyik kísérletezik felelősség nélkül, a másik az alany. Én, a gyerekeim kapcsán az utóbbi körbe tartozom. És ha valaki szórakozik a gyerekeimmel, akkor nem leszek vele puszicimbi. Úgy pedig különösen nem, hogy évekig lefetyeltünk nekik, hogy ugyan má’, teremtsünk megfelelő környezetet az OKTATÁSNAK. Tojtak a fejünkre, pedig Mi szülők segítettük pozícióba a mostani CsKM vezért és MI szülők akadályoztuk meg anno, hogy szétszabdalják az iskolát. Hogy Önök dolgozhassanak. Éveken át ajánlottuk, hogy hozzuk a gyerekeket, vállalva minden következményét és csak néhány kérésünk volt. Szartak a fejünkre.

Tehát : nekünk köszönheti az állását a vezetőjük (nem volt kis harc),  nekünk köszönhetik, hogy van még iskola Csobánkán, nekünk köszönhetik, hogy éveken át kitartóan bíztunk, generációról generációra abban, hogy segítenek. Nem tették. Sőt, el akartak zavarni minket, megfenyegettek és tönkretették az iskola maradékát is. Mit tetszenek még akarni, kiskezüket csókolom?

Ennyit az indulatról. Majd ha a saját rokonaikkal kísérleteznek, akkor beszéljünk erről újra. Évek után.

Azt pedig kiemelten üzenném : ne „várjanak az iskolájukban”, mert azt már régen eljátszották, már többször megtörtént, hogy odamentünk. Legutóbb is milyen sikeres volt, ugye? „Kiszúrjuk a gumitokat, megverjük a gyerekeiteket, ha idejöttök”. Aztán az a bájos gratuláció a tanárok részéről az agresszív iskolai szülőknek! Hiába, az élmény, az élmény, köszönjük. Ha akarnak valamit, most magukon a sor egy kis lefetyeléshez a szülők felé, de MOST valódi eredményekkel! Eddig csak a beiratkozáskori lefetyelés volt meg, az ígéretek betartása nélkül. Csak hogy tisztában legyünk a viszonyokkal. Itt most már nem a lucerna eszi a tehenet. Nem maguk diktálnak, nem is tehetnék. Jelenleg Önök az állásukért kuncsoroghatnak a szülőknél. Jó esetben. Bár már felesleges. Az Önök állása és sorsa a gondos munkájuk nyomán már csak pénzügyi kérdés.

Göblyösné írása világos, rendben van.

Tisztelt Kócs Imréné.

Azok az erőfeszítések, melyekkel segítik a diákokat a sikerek elérésében, tiszteletre méltóak. És kötelességük is, de nyilván nem a saját anyagi erőforrásukból. Sok pedagógus tesz így. Azt azonban el kell fogadnia, hogy nem válogathatja meg itt azokat, akiket szívesen tanít és azokat, akiket nem. A csobánkai iskola sajátosságai nem új keletűek, az ezzel járó problémák sem. De eddig ezekre az egyébként világos alaphelyzetekre SENKI nem keresett megoldást. Önök sem. A falu vezetése sem. Kerülték a témát, mint menyét a sündisznót. Nem tudok egyetlen beadványról, tanulmányról, javaslatról sem, amely a valós probléma kezelésére készült volna. Mik ezek? Egyszerű. A családok anyagi helyzete, szociális állapota és igényeik eltérő mivolta. Ezek kombinációi adják a gondokat. Itt, ahogy írják, sok a hátrányos, halmozottan hátrányos gyerek. De sok a nem hátrányos is. Akkor most melyik ujjamat harapjam le? Kinek legyen iskolája? A sok hátrányos helyzetűeknek, vagy a sok nem hátrányosoknak? Egyik sem akar közösen tanulni a másikkal, nem is lehet. Ki vállalja be azt az ELKERÜLHETETLEN döntést, hogy milyen iskola legyen Csobánkán? Meddig lehet elhitetni, hogy határozott döntés helyett hitegetjük, fűtjük mindkét oldalt? Hátrányosakat, nem hátrányosakat? No, ezért menekült, menekül mindenki az iskolakérdéstől, de rettenetesen. Majd az Állam megoldja. Ha jól értem. De tudja, addig is lett volna sok dolog, sok lehetőség arra, hogy közösen elindítsunk valamit. Már 4-5 éve bombázták a sulit az óvodás szülők, hogy legyen előrelépés. Cserébe kaptuk a fent írtakat. Ennyit erről. Az iskolás gyerekek létszáma folyamatosan csökken, a falu költségei folyamatosan nőnek. Eredmények pedig nincsenek, konfliktusok és belviszályok pedig dögivel. Ön fenntartana egy olyan autót, amelyik 80 litert eszik százon, füstöl és nem megy csak tízzel, a biztosítása meg 200.000 Ft? És csak az autószerelője ragaszkodik hozzá? Az évek alatt pedig gyerekek távolodtak el egymástól, egy generáció már idegenül, ismeretlenül és közös élmények nélkül fogja méregetni egymást a faluban. Ha itt maradnak.

Ahogy pedig írtam és ezt Ön is tudja nagyon jól, hogy a szakembereknek tartott bájolgós órák senkit nem érdekelnek azok közül, akik a gyerekeiket adják valahová. Őket a hétköznapok érdeklik, abban pedig bizony sok durva dolog van, tudja jól, csak beszélni nem szabad róla. Beszélnek a szülők, gyerekek eleget… És a saját gyerekemhez ÉN értek, ÉN döntök róla és nem a szakértő. Ha engem nem tudnak meggyőzni, illetve ha éveken át semmibe vesznek, akkor a szakértő itt azt mond és csinál, amit akar. EZT kellene tudomásul venni, nem pedig a valósághoz képest lényegtelen szakértők mögé bújni. (Egyébként minősítették már a sulit szakértők. Szép siker)

Kedves Török Zsuzsanna!

Bár az írása vége kissé zagyva, de az eleje legalább tényszerűtlen. A pletyka egyesület tagjaira magam is kíváncsi volnék. Aztán érdekelne, hogy miért akarná a falu szülőstül, vezetéssel együtt tönkretenni az iskolát? Megindokolná ezt kérem? Képviselőknek, vezetésnek, szülőknek? Ha tetszik emlékezni, mi voltunk azok a szülők, akik megakadályoztuk, hogy szétszedjék és alapítványi kézbe adják a sulit. Ahogy írtam már, azért, hogy Önök dolgozhassanak és a gyerekeink ide járhassanak. Nem jött össze. Istenem, nem sikerült, van még néhány kísérleti gyerek… Itt nagyon kevesen akarnak fizetős sulit. Ez ebben a formájában nem igaz. A fizetéstől nem lesz jobb az oktatás, a térségben is van erre rossz példa.

Az ovipályázatról pedig annyit, hogy CsKM tagintézményként az óvoda bukott már el pályázatot az iskola rettenetesen alacsony mutatói miatt. Viszont a most megnyert pályázat úgy jöhetett létre, hogy lehetőség nyílt ÖNÁLLÓAN, mint tagintézmény pályázni. Így, hogy a suli borzalmasan alacsony mutatói nem rántották magukkal az ovit, nyertünk. Az Önök „segítsége” mindösszesen 1-2 pontot jelentett a 100-as pontozásban. De legalább nem akadályozták meg az újabb pályázati esélyt. Na, ez segítség volt, de ezt egy jogszabálynak köszönhetjük, nem a sulinak. Egyébként pedig nagyon érdekes, hogy úgy beszél az óvodáról, mint egy koloncról, amelyikkel a legtöbb baj van.

A suliban történtekről hangfelvétel van, a szülők egybehangzó elmondása pedig ezzel együtt sajnos ténnyé teszi az iskolai fogadtatás brutalitását. Még ha nem is voltam ott. A napi beszámolók és tények pedig sok helyről, sokfelől érkeznek és azok is valahogy mind ugyan azt állítják. Agressziót, ordibálást, vulgaritást, megalázást. Cserébe viszont a gyerekek vigyorogva mesélik, hogyan gyújtanának egy máglyát, hogy elégessék rajta azt a ….-t! Olyan idilli ez. Vagy pedagógiai eredmény?

A két szülni készülő asszonyt pedig nem értem a végén… Biztos fontos oktatási szerepük van ebben a diskurzusban….   Én erről beszélek, ferdítés helyett. Tényekről.

 

A végére pedig jöjjön a csemege. A magát megnevezni nem óhajtó, vagy elfelejtő személy összefoglalója.

A személyes csacskaságokat hagyjuk, sértett piszkálódás. Az iskola történetének vázolása tanulságos, ismert folyamat. Amit hiányolok belőle, az annyi csupán, hogy nem látom azokat a helyi, valós viszonyokat kezelni próbáló, a megoldásokat kereső párbeszédeket, amik nélkül NINCS megoldás. Csak arról szól az írás, hogy ki mindenki „akadályozta” a sulit. Rendben. A betelepülők nem hozták oda a gyerekeket. De a falu „őslakosainak” létszáma sem csökkent, mégis fogyott a gyereklétszám. Azelőtt pedig több száz gyerek járt a suliba. A későbbi szabad iskolaválasztás mindig is egy minősítés a szülők részéről. Ha ezt akkor nem fogták fel a suliban, akkor az nem a szülők hibája. Ha egy szülő nem érzi biztonságban, vagy jó kezekben a kölkét, elviszi. Ezen se paranccsal, se máshogy nem tudnak változtatni. Pedagógiai eredményekkel igen. Ezek szerint nem sikerült. Az az iskola, amit csak a röghöz kötött, kötelező helyi iskolaválasztás tartott fent, nem életképes.

Később pénzért bevállalni olyat, aminek nem számolnak a következményeivel, enyhén szólva is nem egyszerű „hiba”. Majd ezeket látva elutasítani, helyesebben semmibe venni a szülők egyébként nem túl nagy kéréseit, szintén súlyos hiba. Ezért nem hozták ide a gyerekeket. Majd megpróbálni elűzni az ovisokat, megint durva húzás. Ezek után, amikor az ovis szülők nyújtanak ismét baráti jobbot a közös érdekért, a működő oktatásért, befenyítetni őket és elzavarni, azt hiszem már nem hiba. Ostobaság.

Arra pedig biztosan tud külön magyarázatot adni, hogy a májusban még a többi ovissal békésen szaladgáló gyerek ősszel, pár hónap iskolai tartózkodás után miért akarja szétverni az ovis csoporttársait, ha a suliba mennek a felújítás alatt. Gondolom ebben is a faluvezetés, meg az ovis szülők a hibásak, de majd az Állam megoldja. A lényeg, hogy Önöknek SEMMILYEN felelősségük nincs a kialakult helyzetért, az mind a sok rosszindulatú gáncsoskodó hibája.

Ha lenne olyan jó, akkor mesélhetne a CsKM igazgató környező településekre írt leveleiről, hogy ne vegyenek át semmilyen gyereket Csobánkáról, illetve feljelentéseiről. Vagy arról, hogyan kerekedtek fel és fúrták meg a III. kerülettel kötendő szerződést a felsős diákok oktatásáról. Mert itt minden jó, minden szép és senki sem akar eljönni. Csak ketten. Apraja és nagyja.

Tudja, kedves névtelen, tisztelem a lojalitását a kollégáival, de van, amit nem lehet védeni. Azt, pedig, hogy ki mennyit tett azért, hogy ez az iskola talpon maradhasson, a fent írtak tükrében nem érdemes feszegetni. Mi a gyerekeinket „áldoztuk” volna azért, ha egy kicsit foglalkoztak volna velünk, a kéréseinkkel. Időnket, energiánkat adtuk, hogy valami előre lendülhessen. Önöket meg ezért fizetik, hogy ez az iskola működjön. Ahogy látom, a megoldási lehetőségeket pedig sorra lebombázzák. Inkább maradjon ez az állapot, de senki ne másszon ki ebből a helyzetből, hiszen akkor itt állások szűnnének meg. De látom, majd az Állam egy rendelettel megoldja és csiribú-csiribá, minden szép és jó lesz. A hátrányosok előnyösök lesznek, a halak táncolnak, a vízilovak balettoznak. Addig pedig üldögéljünk még egy kicsit. A falu meg fizet. A gyerekek meg…

A „nem felejtünk” kezdetű, a gyerekeimet is érintő fenyegetését pedig gondolja át egy kicsit. Különösen úgy, hogy több év szülői próbálkozása után még mindig MI tettünk többet a közös ügyért. Mert azt már látom, hogy a saját érdekeikért hogyan manipulálják az iskolás szülők egy részét. Gondolom majd elveretnek, vagy kiszúratják a gumimat, vagy esetleg, hogy még szimpatikusabb legyen a dolog, a gyerekeimet bántják. Nem javaslom.  Arra lehet emlékezni 30-40 év múlva, hogy a tanári kar helyett hogyan akartak a szülők tenni valamit az iskoláért… A végét még nem ismerem a történetnek. De a pár hónapig próbálkozó, félrevezetett tanárok nem szoktak bekerülni a történetírók emlékeibe. Akármily szeretettel is emlékezik rájuk.

Hogy stílusosan fejezzem be : a falu, a szülők pedig  szeretettel emlékeznek azokra a gyerekekre, akiket el kellett vinni innen a fejlődésük érdekében. Ezek a gyerekek elvesztették kölökkoruk egy jelentős szeletét, a gyerekkori, helyi barátságok lehetőségét. Ezek a gyerekek és így a közösségeiben csorbuló falu tényleg vesztettek. És ebben Önöknek nagyon komoly felelősségük van! Nem személy szerint, hanem EGYÜTT! De maguknak legalább van állásuk… Védjék egymást, csak keményen. A gyerekekről majd más gondoskodik…

Tényleg : mi van a többi tanárral? Vagy ez a team diktálja a többieknek is, hogy miről beszélhetnek, miről nem? Vagy az állásukkal játszanak, ha beszélnek? Mert öt embert összegyűjteni fél év alatt nem egy Rambo teljesítmény. Köztük egy kéthónaposssal, aki semmit nem élt meg az előzményekből. Majd tájékozódik ő is, mert itt már rég nem a gyerekekről szól a dolog.

Mielőtt befejezném, egyetlen kérdéshalmazom van mindnyájukhoz :

Hogyan lehetséges az, hogy a májusban még normális gyerekkonfliktusokkal tarkított, egészségesen együtt játszó gyerekeket szeptembertől ősellenségként kell viszontlátnunk, és miért nem lehet ezeket a törpéket tovább együtt tartani? Ha erre BÁRMELYIKÜK normális választ tud adni, akkor jelentkezzen Nobel-díjért, vagy gondolkodjon el azon, hogy mitől válnak agresszívvé a suliban, mindösszesen pár hónap alatt! Mindösszesen a helyszín és a nevelőik változnak meg. Semmi más!  Nagyon érdekelne a válaszuk! Különösen úgy, hogy az oviban országosan példaértékű a szülők-nevelők összefogása, amivel akár milliós baklövéseket is megoldanak a szülők (oviköltözés), AZ OVI ÉS A GYEREKEK, A FALU ÉRDEKÉBEN.  Önök mit tudnak felmutatni a gumikiszúráson és elveretésen kívül? Ugyanezek az ovis szülők lennének az Önök tanítványainak a szülei is. Hogyan nem sikerül megérinteni, megszólítaniuk őket a rettenetes erőfeszítéseik ellenére? Miért viszik el a suliból a gyerekeket? Ismétlem : 3 hónapról beszélek!!!!

Az Önök eddigi válasza a rossz gyerekalapanyag és a gonosz szülők, meg az áskálódó faluvezetés. Önöknek NYILVÁN semmi közük ehhez a jelenséghez, ha jól értem.

A végére egy vicc:

Nyílt napokat tartanak a Pokolban (Neeeeeem! Nem a csobánkai suliban! Minden hasonlóság a véletlen műve!), maga Lucifer (Ide nem is írtok semmit…) vezeti körbe a látogatókat. Egy hatalmas csarnokba érve azt látni, hogy óriási üstökben fortyognak az emberek.

- Lucifer: Kérem, nálunk minden nemzetnek saját üstje van, ide kerül, aki érdemes rá.

- Újságíró: És hogyan akadályozzák meg, hogy ne másszanak ki?

- Lucifer. Kérem, ez egyszerű. Itt van például a német üst. A német fegyelmezett nép, nekik kiraktunk egy táblát, hogy tilos kimászni. Bent is maradnak. Vagy itt az orosz üst. Megszokták a parancsot, irányítást, ezért itt egy pufajkás, géppisztolyos ember járőrözik az üst körül.

Újságíró: És az ott? Se tábla, se őr…

Lucifer: Hja! Kérem, az a magyar üst, oda nem kell semmi, hiszen ha valamelyik megpróbál kimászni, a másik úgyis visszarántja!

Az itt leírtak még mindig a kommunikációról szólnak, még mindig a megoldást keresik. A kérdés mindösszesen annyi, hogy mit kezdenek ezekkel az egyszerű TÉNYEKKEL. Érdekel a következmény. Bár Önök kicsit hülyének néznek minket szülőket, de sebaj. Megint sebaj. Nekünk a GYEREK a fontos.

Rostás Tibor

Címkék: kiemelt

• 

  Egervári Lilla ápr 19 2011 - 15:37 Válasz

  Tisztelt Rostás Úr!

  Abban igaza van, hogy a helyi viszonyokat én még nem annyira ismerem, de úgy gondolom, egy iskola vagy akárcsak a felső tagozat leépítése is elég szomorú következményekkel járhat, de persze aki az oktatást anyagi oldalról tekinti, azzal én nem is akarok vitatkozni. Nagyon szomorú, hogy kis hazánkban ez a szemlélet eluralkodott. Természetes, hogy mindenki a maga által megtapasztaltak alapján alkotja a véleményét, ezek alapján azt mondom, hogy azoknak a tanulóknak nagy része, akik jelenleg a csobánkai iskola felső tagozatára járnak, nagy valószínűséggel kiesnének az oktatás keretei közül, ha utazni kellene valahova. Még ha ezt az Önkormányzat meg is oldaná, akkor is kétséges. Én nem várok senkinek az intézkedésére, végzem a dolgomat, jó lenne ha sokan mások is ezt tennék. Mert azt hiszem, úgy lehetne a változásokat elkezdeni, ha mindenki a saját területén próbálna maximálisan segíteni, teljesíteni. Azzal együtt a “stílus maga az ember”- talán megengedi, hogy én is véleményt nyilvánítsak, hogy csak 2 hónapja dolgozom Csobánkán. Viszont összehasonlítási alapom van, és azt is tudom, hogy mennyit tud ártani egy iskolának a rémhírterjesztés. Önnek milyen jó ötletei vannak a kialakult helyzet megoldására?
  Valóban kíváncsi vagyok rá.
  ( Még szerencse, hogy sok a beteg, különben a rendelőt is be kellene zárni…)

  Üdvözlettel: Egervári Lilla

• 

  Tanári kar ápr 18 2011 - 11:06 Válasz

  Tisztelt Rostás Tibor!

  A tanári kar utolsó – leghosszabb – hozzászólásának írója: Papp Zsuzsanna.
  Neve véletlenül maradt le.